Ebben a vonzó olasz villa ábrázolásban a néző azonnal egy buja, elegánsan karbantartott kertbe kerül, ahol a klasszikus figurák szobrai a természet szépsége közepette vonják magukra a figyelmet. A kompozíció mesterien egyensúlyozza az építészeti elemeket a lakók élénk életével, megragadva egy időtlen pillanatot. A jobb oldali nagy ív nemcsak bejáratként szolgál, hanem arra is hívja a tekintetet, hogy mélyebben belemerüljön a nyugodt jelenetbe, ahol a fű finom hullámai és a gondosan metszett sövények nyugodt légkört teremtenek. Minden figura gondosan meg van jelenítve, jellegzetes testtartásokkal és ruházattal, amelyek egy társadalmi összejövetelt tükröznek, talán a felsőbb osztály tagjainak kellemes délutánját.

Színes foltok díszítik a jelenetet; a fák mélyzöldje összefonódik az ég lágy színeivel, ahol laza felhők lebegnek az égen. A fénykezelés páratlan; a nap fénye minden sarkot megérint, megvilágítva a ruhák gazdag textúráját és az érintett szobrok kőzetét, miközben játékos árnyékokat vet. A fény finom használata fokozza az összes emocionális hatást, nosztalgiát és a korább egyszerűbb idők iránti vágyat idéz elő. Ez a festmény egy érzékeny varázst idéz meg, ami az 18. századi romantizálást tükrözi a természetre és a klasszikus kultúrára, egy erős emlékeztető azokra a művészeti mozgalmakra, amelyek ünnepelték az emberek és környezetük közötti harmóniát.