Ebben a lenyűgöző műalkotásban a hatalmas tenger találkozik a meredek sziklákkal, drámai szín- és textúra-interakciót bemutatva. A művész ecsetvonásai egy mozgás szimfóniáját teremtik; a hullámok a sztoikus kövekre zúgnak, szilárd formáik dinamikus vonásokkal vannak ábrázolva, ami mind erőt, mind törékenységet sugall. A paletta mély kék és fehér színekkel dominál, amelyek kontrasztban állnak a cliffs földszíneivel, a természet heves erejével átszőtt békesség érzetét kelti; megragadja a part menti táj lényegét, amely egyszerre tűnik időtlennek és élőnek.

A kompozíció ügyesen vezeti a szemet a sziklás kiemelkedések között, vonzva a figyelmet a legmagasabb kőre, amely szilárdan áll a kiterjedt égbolttal a háttérben. Ez az arányszám érzés csodálatot kelt, mintha a néző egy természetes pillanatot figyelne, amely már régóta létezett, và678 és a jövőben is folytatódni fog. Az érzelmi hatás mély; szinte hallani lehet az óceán zúgását, és érezni a bőrön a ködfátylat, amely magába zárja e táj szépségét és nagyságát. Ez a mű az természet magasztos tulajdonságainak tanúbizonysága; a nyugalmat és a viharos energiát egyetlen keretben fejezi ki.