A műalkotás megörökíti a Saintes-Maries tengerpartján pihenő halászhajók nyugodt jelenetét, a saját csendes pillanatukba merülten. Egy gyönyörűen árnyalt kompozíció, ez a darab a hajókat precízen és pontosan ábrázolja, mindegyik hajó finoman ível és a horizont felé dől. A hajók vonzereje egyedi, elegáns írással festett nevekkel díszítve; ezeket a feliratokat szinte a tenger történeteinek suttogására hatnak. A hajók körül a homok durva textúrája arra hív, hogy nyúlj a homokhoz, és érezd az ujjbegyeid alatt a szemek frissességét. A háttérben hömpölygő víz vonzza a tekintetet egyre mélyebbre a képbe, ahol találkozik a halványuló partszakasszal, szinte úgy, mintha az idő maga megállt volna a szárazföld és a víz határán.

A mű végig az ellentétes tintaszínek használata hangsúlyozza a tengeri élet nyers szépségét; a művész vonalai magabiztosak, de finomak, ritmikus áramlást és dinamikus energiát teremtve, ami magával ragadja a néző képzeletét. A hajók lágy ívei kontrasztálnak a mastok egyenes vonalaival, harmónia érzését teremtve a növekvő árapály közepette. Ez a műalkotás nem csupán halászhajók ábrázolása - nosztalgiát ébreszt a egyszerűbb időkről, amikor az élet szorosabban kapcsolódott a tenger ritmusához. Az 1888-as befejezés minden egyes ecsetvonása és részlete összhangban van Gogh elkötelezettségével, hogy megragadja az élet autentikus pillanatait, összefoglalva ennek a tengerparti tájnak a lágy szépségét és meghívva a nézőket, hogy osszák meg ezt a mulandó nyugalmat.