Ez az érzelmekkel teli tengeri tájkép egy nyugodt pillanatot ragad meg Burano partjainál, egy széles ég alatt, ahol gyengéd felhők lágyan keverednek a horizonttal. Különböző formájú és méretű vitorlások szóródnak szét a csendes vízen, vitorláik egy alig hallható szellőt kapnak el. A művész ügyes ecsetkezelése életre kelti a víz és az ég textúráit — a tükröződő felület békés harmóniát teremt a tenger és a levegő között. A színpaletta finom földszíneket ölel fel, krémfehér és meleg arany árnyalatokkal a vitorlákon, amelyek kontrasztot alkotnak az ég és a tenger tompa kékes-szürke tónusaival, békés, kora reggeli vagy késő délutáni hangulatot idézve.

A kompozíció a tekintetet a központi nagy vitorlásra irányítja, egy csendes hősre, akit kisebb hajók vesznek körül, ritmust és életet adva a jelenetnek. A horizonton a távoli velencei lagúna halvány körvonala sejlik fel, utalva az emberi jelenlétre, anélkül hogy elnyomná a természet szépségét. Az intim történet a jelenetben — halászok munkában, apró mozdulataik és interakcióik az időtlen kapcsolatot sugallják a tengerekkel. A kép meghívja a nézőt, hogy hallja a hullámok lágy csobogását, a tengeri madarak ritka kiáltásait és érezze a hűvös szellőt, elrepítve egy nyugodt elmélkedés és a természettel való kapcsolódás pillanatába. A 19. századi tengeri tájképfestészet gyönyörű példája, amely a romantikus rajongást is tükrözi a mindennapi élet és az alázatos munka szépsége iránt.