A festmény a csendes ipar érzését idézi; egy utcai jelenet egy sor lóval, befogva és készen. A kompozíció kiegyensúlyozott, a lovak a központi teret foglalják el. A művész fényhasználata feltűnő, a nap hosszú árnyékokat vet, és megvilágítja a macskakövek és a lovak szőrének textúráját. A tompított színpaletta, amelyet a földszínek és a hámok alkalmi piros színei dominálnak, a melegség és a nosztalgia érzését kelti.

Elképzelem a paták kopogását, a szekér nyikorgását, a háttérben zajló beszélgetések suttogását. Egy letűnt korba repít, ahol az élet lassabb tempóban zajlott. A művész ügyes ecsetkezelése megragadja a jelenet lényegét, valósághűvé és álomszerűvé téve azt. Egy gyengéd melankólia marad, a múló idő és a mindennapi pillanatok szépségének emléke.