Ez a megindító tájkép az őszi mocsárvidék csendes szépségét ragadja meg, ahol karcsú nyírfák állnak, leveleik az ősz arany színeibe öltöztek. A kompozíció a tekergő vízfolyás mentén vezeti a tekintetet, amely a lágy, tompa eget tükrözi vissza. A finom ecsetkezelés és a részletekre való odafigyelés életet ad a fűnek és a lomboknak, míg a hideg színpaletta – szürke, barna és finom zöld árnyalatok – nyugodt, elgondolkodtató hangulatot teremt.

A távolban kis házak bújnak meg ködös dombok között, békés falusi életet sejtetve. Két alak jelenléte a vízparton emberi elemet visz a képbe, csendes tevékenységük harmonikusan illeszkedik a természetes környezetbe. A mű szépen egyensúlyoz a realizmus és a majdnem költői érzékenység között, és arra hívja a nézőt, hogy lépjen be az évszakok nyugodt váltakozásának pillanatába.