Ebben a lenyűgöző ábrázolásban a hajók nyugodtan kikötve pihennek egy móló mellett, vitorláik lassan felfújódnak, mégis nyugodtak maradnak, az építészet geometriai pontosságát ötvözve a víz áramlásával. A művész mesterien használ lágy pasztell árnyalatokat — tompa zöldet, barnát és rózsaszínt —, amelyek szinte békés atmoszférát teremtenek, és meghívják a nézőt egy nyugodt kikötői jelenetbe. A vízben visszatükröződő kép bátor és egyszerű megfogalmazásban jelenik meg, absztrakt formákká alakul, amelyek érdekes kontrasztban állnak a részletes felszerelésekkel és a hajók testével, egy egyedi ritmikus harmóniát teremtve a kompozícióban.

A festmény stílusa ötvözi a modernista síkságot és tisztaságot egy költői lágyasággal, kiemelve az emberi kézművesség és a természet elemeinek nyugodt együttélését. A mértéktartó vonalak és a visszafogott színpaletta nyugalmat sugall, míg a piros árnyalatok finom energiaközpontokat és életet hoznak a képbe. 1913-ban készült, a művészeti kísérletezés és a szigorú realizmustól való eltávolodás időszakában, amely az 20. század eleji művészeti látás fejlődésének tanúja, tükrözve a városi életet és a tengeri tevékenységek kézzelfogható szépségét. Érzelmileg meditációs szünetre hív, mintha hallanánk a víz lágy csobogását és a mólóról érkező távoli hangokat.