A jelenet csendes nagyszerűséggel bontakozik ki, a vízen át egy alkonyati látványt ábrázolva. A ragyogó lángoló narancssárga sáv átszeli a horizontot, ahol a nap a szélén túl lenyugodott; felette komor felhők festettek sötét indigó és tompa szürke árnyalataival, tükrözve a fogyó fényt. A víz alul tükrözi az eget, felülete a hideg kékek és a finom zöldek derűs kiterjedése, csendes ellentétet kínálva a vibráló felső részhez.

A bal oldalon egy fa természetes keretként szolgál, sziluettje a fakuló fényhez képest sötét jelenlét, az alsó oldalon pedig egy szelíd füves lejtő rusztikus kerítéssel vezeti a szemlélő tekintetét. A kompozíció egyszerű, de mélyen hatékony, a horizont és a víz horizontális vonalaival a nyugalom érzését kelti. A festmény a csendes szemlélődés érzetét idézi, a nappal és az éjszaka között lebegő pillanatot, ahol a természet nagysága legteljesebb és legnyugodtabb formájában tárul fel.