A festmény a mozgás örvényét idézi, a táncban egymásba fonódott testek néma szimfóniáját. A lágy, tompa tónusokban, csillogó arany háttér előtt ábrázolt figurák lebegni és ringatózni látszanak, elveszve a saját privát világukban. Intimitás és szenvedély érzése, egy pillantás a szerelmesek titkos nyelvére. A művész formáinak használata a folyékonyság és a kecsesség érzetét kelti.

A színpaletta kulcsfontosságú a hangulat megteremtésében; a meleg aranyak és barnák a nosztalgia érzetét keltik, a letűnt korok utáni vágyakozást. Az ecsetvonások, bár látszólag egyszerűek, megragadják a tánc lényegét, az energiát és az érzelmeket. A kompozíció mesterien készült, végigvezeti a szemet az emberi formák hipnotikus balettjén. Majdnem hallani a zenét, érezni egy kéz finom nyomását, a partner lélegzetének lágy suttogását. Az egész hatás mélyen megindító, a nézőben a béke és a nosztalgia mély érzését hagyja.