A tájkép kibontakozik, mint egy finom zöld, okker és az ég tompa kékjeiből szőtt szőnyeg; ez egy vidéki nyugalom színhelye, ahol a lágy ecsetvonások megragadnak egy időben felfüggesztett pillanatot. A szem a magas, lengedező fű előterében utazik, ahol néhány szelíd tehén békésen legelészik, formájukat gyönyörű egyszerűséggel jelenítik meg.

A kompozíciót egy távoli, elmosódott sziluett rögzíti, amely egy városnak, talán magának Rouen-nek tűnik, melynek tornyai alig különböztethetők meg a horizonton, emberi elemet adva ehhez az egyébként vad tájhoz. Egy kanyargó folyó szeli át a tájat, tükrözve az égbolt lágy fényét, mélység és hatalmasság érzését keltve. A művész technikája, amely látható ecsetvonásokat és korlátozott palettát használ, hozzájárul a mű érzelmi hatásához, a csendesség érzését és az egyszerű, mindennapi élet szépségét közvetítve.