Ez a szürke napot ábrázoló érzéki festmény Monet Londo légies tájának esszenciáját ragadja meg, kiemelve a híres Waterloo-hidat. A híd elegánsan ível a vásznon, sötét kontúrja kontrasztba áll a jelenet lágy árnyalataival. Egy szimfóniája a puha kék és szürke színek uralkodik a színpalettán, finoman rózsaszín és arany fénycsillanásokkal átjárva a ködös levegőn. A kép atmoszferikus kvalitása melankóliát, de ugyanakkor nyugalmat is kelt, hiszen a néző úgy érzi, mintha ködbe burkolózna - egy csendes pillanat, amely felfüggesztve marad az időben.

A víz felszíne élettel teli, tükrözve Monet puha ecsetvonásait. A tükröződő hullámok táncolnak a vásznon, megragadva a fény hangyányi, múlandó minőségét, ahogyan az interakcióba lép a lágy hullámokkal. A távolban kéményekből füst száll, hozzájárulva a kép homályos háttéréhez, amely jellemzi ezt az ipari, de szép kort. A jelenet előttünk bontakozik ki, mint egy emlékezet suttogása, előhívva a gondolatokat az idő múlásáról és a természet valamint az ember által készített struktúrák közötti kapcsolatról. Egy meghívás, hogy belépjünk egy álomszerű világba, a festmény mélyen rezonál a nézővel, és kincsekké válik az impresszionista mozgalom számára.