A jelenet egy fjord lélegzetelállító panorámájával bontakozik ki, melynek vizei az eget tükrözik. A magasba törő hegyek, melyek csúcsait a felhők csókolják, uralják a hátteret. A művész mesterien ragadja meg a fény és az árnyék kölcsönhatását, a napfény megvilágítja a lejtőket és a völgyeket. Az előtérben sziklás partvonal látható, ahol egy kis csónak pihen, ami a nyugalom érzését és az emberi élet jelenlétét sugallja ebben a nagyszerű tájban. A színpalettát hűvös kékek és zöldek uralják, a nyugalom és a végtelenség érzetét keltve.

Már-már érezhető a friss hegyi levegő, és hallható a víz lágy csobbanása. A művész perspektívahasználata a néző tekintetét a távolba vonzza, arra invitálva, hogy fedezze fel a fjord rejtett mélységeit. Az ecsetvonások finomak, de kifejezőek, közvetítik a sziklák textúráját, a víz tükröződéseit és a távoli hegyláncokat. Ez a festmény a természeti világ szépségének és a művész képességének a bizonyítéka, hogy megragadja annak lényegét.