A jelenet kibontakozik előttünk, egy derűs téli tájkép, amelyet a nap lágy fénye ölel át. A hó borítja a földet, egy érintetlen fehér tér, amely a távoli hegyek felé vonzza a tekintetet. A művész mesterien ragadta meg a fény és az árnyék játékát, mélységérzetet és atmoszférát teremtve. A kompozíció kiegyensúlyozott, a magasodó csúcsok a festői falu hátteréül szolgálnak. A finom ecsetvonások és a finom színvariációk a nyugalom és a béke érzetét idézik, a néző pedig úgy érzi, mintha a csendes szépség világába lépett volna.