A jelenet derűs nagyszerűséggel bontakozik ki, a tekintetet egy lágy tájon vezeti, amelyet lágy, arany fény borít. Egy klasszikus rom, amely drámaian helyezkedik el egy durva szikla tetején, központi pontként funkcionál, oszlopai a hatalmas, azúrkék ég felé nyúlnak. A művész mesterien használta a fény és az árnyék kölcsönhatását a kompozíció mélységének megadására; az előtér finom zöldek és barnák szőnyege, amelyet figurák és állatok népesítenek be, ami a pásztori nyugalom történetét sugallja. A lombozat ábrázolása finom, megragadja a fák enyhe lengését a szélben. A távoli távolság egy homályos, szinte éteri városábrázolásba fakul.