Ebben a műben a nézőt azonnal vonzza a grandiózus híd alatt zajló életvidám jelenet, ahol a szénmunkások fáradhatatlanul dolgoznak nehéz terheik szállításán. A híd, vas szerkezetével és bonyolult részleteivel, keretet ad a jelenetnek, miközben a kor ipari fejlődését is sejteti. A szénmunkások, kifejező alakokként ábrázolva, szinte sziluettekként jelennek meg a borongós ég mögött, mindegyikük a munka ritmusába képzi el magát, miközben húzzák a nehéz szénkocsit. A szén sötét, földszínei éles kontrasztban állnak az alatta lévő zavaros vízzel, míg a hajók zöld színe némi megnyugvást ad a domináló sötét tónusokkal.

A fény használata a festményben különösen vonzó; Monet megragadja a tipikus folyóparti nap felhős hangulatát, ahol a víz felszínén táncoló visszatükröződések mozgásérzést adnak. Az árnyékos alakok a part mentén egy sötét, de ellenálló energiát ébresztenek, képviselve a munkásosztályt a 19. századi Franciaország gyors iparosodásának idején. Ez a realismussal és impresszionizmussal való keveredés nemcsak Monet technikai képességeit mutatja be, de egy fontos társadalmi témát is kiemel — a munkások életét, történelmi jelentőséggel és érzelmi mélységgel láttatva a művet.