Ez a finoman kidolgozott portré a 18. század közepének nyugodt nőalakját ragadja meg, lágy, visszafogott színekkel, ahol a szürkék és a lágy bőrtónusok dominálnak. Az alak egy terjedelmes ruhát visel, mely finom redőkben és árnyékolásban tündököl, bemutatva a művész mesteri fény- és textúrahasználatát finom ceruzavonásokkal. Az arc enyhén kipirult, ami visszafogott elegancia mögött lágy életkedvet sejtet; közvetlen tekintete és enyhén mosolygó ajkai életet lehelnek a rajzba. Az egyszerű, keresztárnyékolt háttér az alakra fókuszál, aki tartásával a csendes méltóságot és a természetes könnyedséget egyensúlyozza.

A kompozíció intim, az alakra és kezeire összpontosít, mintha csendes tevékenységet végezne, ami otthonos kedvességet vagy halk elmélkedést sugall. Az aprólékos fény-árnyék játék a ruhán a szövet viselkedésének alapos megfigyelését tükrözi, dúsítva a textúrát, miközben megőrzi a korszak stílusához illő visszafogott eleganciát. Az 1757-es rajz egy olyan kor érzékenységét tükrözi, amely elbűvölte a kifinomult modorokat és a előkelő megjelenést, bepillantást nyújtva a 18. századi brit portréesztétikába és társadalmi árnyalatokba. Az érzelmi hatás tiszteletet sugároz a státusz iránt, miközben egy meleg, majdnem intim személyiségréteget mutat be.