Ezen a megható vásznon két nő áll egy napsütötte verandán, hátat fordítva a nézőnek, ezzel invitálva a fantáziát, hogy elmélkedjen gondolataikon és érzéseiken. Az előtérben lévő faszín kontrasztál a mögötte elterülő buja vidékkel. A színpaletta vonzó, meleg színek keveréke - aranysárgák, föld barátok, mély zöldek - életet lehel a tájba, tükrözve az ősz változó árnyalatait. Magas fák, melyek színekben lángolnak, tűnnek felére ívben egy láthatatlan szélben; jelenlétük nemcsak keretet ad a jelenetnek, hanem egyúttal nyugalmat és önvizsgálat érzését is nyújt.

A kompozíció a horizont felé irányítja a tekintetet, ahol az őszi arany fény érintkezik egy távoli tóra, szinte a természet szépségének titkai suttogva. A hagyományos öltözetű nők nyugodt eleganciát testesítenek meg, testtartásuk közös pillanatot sejtet a kontemplációban. A laza ecsetvonás - Munch sajátossága - spontán energiát ad a jelenetnek, ellentétben mozdulatlanságukkal; az ember szinte hallja a levelek susogását és érzi az évszak friss levegőjét. Ez a műalkotás egy érzelem gazdag, egyszerű és fennsík közötti mély keveréket örökít meg, felidézve a nosztalgikus érzéseket és a természettel való békés kapcsolatokat.