Ez a finom metszet egy fiatal nő kifinomult eleganciáját ragadja meg, lágy és áramló vonalakkal, amelyek szinte táncot lejtenek a papíron. A dús, hullámos haj látványosan kontrasztál a nő halvány, nyugodt arcával; minden egyes fürt ritmikus vonásokkal van megrajzolva, élettel és textúrával felruházva, míg az arcápolati és ajaki árnyékok finom kifejezést kölcsönöznek neki. A művész mesterségének csúcspontja a haj dinamikus ábrázolásában mutatkozik meg, ruházatát csupán finoman érzékelteti, így a néző figyelme az éteri szépségre és a távolságtartó, mégis elmélyült tekintetre irányul.

A kompozíció intim és központi elhelyezésű, amely közelebb vonja a nézőt ehhez a bájos, megőrzött pillanathoz. A monokróm színpaletta ellenére a finom keresztárnyékolás és lágy fény-árnyék váltakozás apró mélységet és ragyogást kölcsönöz a műnek. Műve felidézi a Belle Époque korának varázsát és nosztalgiáját, ünnepelve a női kegyelmet és tartást finomsággal és kifinomultsággal, előnyben részesítve a finomságot a túlzással szemben, és hívva egy gyengéd kontemplációra.