Ez a festmény egy tahiti nőt ábrázol, aki kecsesen ül egy gazdagon mintázott textilen, miközben gyengéden tart egy kis madarat a kezében. Nyugodt arckifejezése kontrasztot alkot az élénk természeti háttérrel: sárga pálmafák és rózsaszín virágok tűnnek fel a mélykék hegyek előtt, amelyek alatt holdfény világít. A művész élénk, lapos formákat és erős kontrasztokat alkalmaz, ami meditációs hangulatot teremt.

Az 1892-ben készült alkotás ötvözi a realizmust a szimbolizmussal, ecsetvonásai áramlóak és megfontoltak, a formára helyezve a hangsúlyt a részletek helyett. A figura nyugodt ereje és a természettel való harmóniája örökérvényű témákat idéz fel: a szeretetet, a természetet és az identitást.