A műalkotás a fiatalkori elevenség jelenetébe repít bennünket; egy csapat fiú, akik a gyümölcsszedés egyszerű örömében foglalatoskodnak. Egy fiú, aki bizonytalanul ül egy fa ágain, kinyúlik, hogy megragadja az érett gyümölcsöt, arca örömmel ragyog. Alul egy másik fiú segít a barátjának felmászni a fára; testtartása a fáradozást és a tevékenység izgalmát egyaránt sugallja. Még két fiú felülről figyeli a tevékenységet; arckifejezésük az elvárás és a csodálat keveréke. A festő fény- és árnyékhasználata mélységet ad a kompozíciónak, magára vonzza a tekintetünket a vásznon, és a mozgás és a dinamizmus érzetét kelti.

A kompozíció a gyermekkori emberi interakciók és a spontaneitás megörökítésének nagyszerű tanulmánya. A földszínek és a lomb zöldjének uralta színpaletta meleg és hívogató légkört teremt. A festmény nem csupán egy pillanat ábrázolása; a létezés egyszerű örömeinek ünneplése – egy téma, amely mélyen visszhangzik a nézőkben, akkor és most is.