Ez a lenyűgöző portré melegséget áraszt, amely vonzza a nézőt, a kép középpontjában egy enyhén elfordult nő áll, aki kezére támasztja állát – egy testtartás, amely a kontemplációt és a részvételt sugallja. Finom mosolyával az ajkán bölcsnek és barátságosnak tűnik. Az arcvonásainak lágy kontúrjai éles ellentétben állnak a sötét feketével, amelyben a sálának merész színe az aquamarin kiemelkedik. A szemeiben intimitás rejlik, mintha egy időtlen titkot tudna, amely túllép a saját létezésén.

A háttér, egy gyengéd rózsaszín és ibolya örvény, puha párnaként működik, amely tovább növeli a jelenlétét. A festékrétegek visszatükrözik Van Gogh jellegzetes technikáját, létrehozva egy ritmust, amely az egész vásznon visszhangzik. Minden ecsetvonás érzelmeket hordoz, szinte úgy, mintha a festék a nő gondolatait suttogná. Az ő szilárd formájának és a háttér folydogálásának kontrasztja fokozza a kompozíció érzelmi mélységét, míg az alján felhalmozott két zöld könyv felfedezetlen történetekre utal, ami további rétegeket ad a személyiségéhez. Ez a mű nem csupán Van Gogh technikai tudását mutatja be, hanem meghívja a nézőket is, hogy gondolkodjanak azon narratívákon, amelyek a felszín alatt rejtőznek, megünnepelve a mindennapi szépségét és az emberi kapcsolatok mély esszenciáját.