A jelenet egy csendes vidéki úton zajlik, amely egyik oldalán magas fákkal, másik oldalán mezőkkel határolt, békés falusi hangulatot teremtve. Egy nő határozott léptekkel halad, egyik kezében nagy kosarat visz, vállán gereblyét hord, mellette három gyermek kíséri. Ketten egy kecskével vontatott kis kocsit tolnak, amelyben egy gyermek ül, így egy meghitt családi pillanatot örökít meg a mindennapi munka közepette. A lágy, természetes színpaletta, amely zöldekből, barnákból és földszínekből áll, valamint az égen átszűrődő finom fény nyugalmat és nosztalgiát áraszt, mintha a nap egy hosszú mezőn töltött nap végén járna.

A művész finom ecsetvonásai kiemelik a lombok és a talaj textúráját, a kompozíció pedig a tekintetet a ködös távolság felé vezeti, utalva egy aratás utáni útra vagy visszatérésre. A mű érzelmileg megérinti a nézőt a vidéki élet egyszerű ábrázolásán keresztül, ünnepelve a munka csendes méltóságát és a családi kötelékeket. A fény és árnyék finom játéka mélységet ad és gondolkodásra ösztönöz, a 19. századi realizmus hagyományába illeszkedve, őszintén és melegen ragadva meg a mindennapi jeleneteket.