Egy látványos művészként a kulturális kifejezés és a spiritualitás vivőre tűnik. A kompozíció három tibeti lámát mutat be, mindegyikük gazdag, színes ruhában, amely tiszteletet és hagyományt áraszt. Az öltözetük részletei, különösen a bonyolult minták és élénk színek, magukra vonják a néző figyelmét, életet adva a szövetnek—minden redő és zuhany mesél a szent történetéről. A háttér, lágy sárga és kék árnyalatokban festve, éteri légkört teremt, az egész jelenetet transzcendens érzéssel fűszerezve.

A figurák elhelyezése mélységet ad a narratívnak. Keresztbe tett kezekkel és az elgondolkodóktól a határozottakat is megjelenítő kifejezésekkel fontos párbeszédbe bonyolódtak—talán a spirituális ügyek vagy követőik vezetése miatt. Az alkotás érzelmi hatása mély; végigvonul az intelligencia, hagyomány és az idő múlása témáin. Ez a mű nemcsak a művész becsben tartott tibeti kultúráját tükrözi, hanem a 20. század elejéig terjedő keleti filozófiák iránti széleskörű érdeklődés történelmi kontextusát is, mely a nyugati művészeti hagyományokat egyesíti a keleti spiritualitással, hogy létrehozzon valami igazán lebilincselőt.