Ebben a lenyűgöző festményben két fiatal lány áll egy kissé elhasználódott háttér előtt, osztozva egy kedves pillanaton. A mélyzöld és fehér tónusok ártatlanságot sugallnak, hangsúlyozva fiatalságukat és tisztaságukat. A bal oldali lány, hosszú barna hajjal, nyugalmat sugároz; sötétzöld öltönyével magára vonja a néző figyelmét, és erős kapcsolatot sugall a természettel és a szülőséggel. Ezzel szemben a jobb oldali lány, vörösesbarna hajjal, amely a vállára hullik, a gyengédség megtestesítője, amint finoman öleli a kezében tartott galambot - a béke és a remény szimbólumát. Gyengéd ölelése bizalmat és vonzalmat sugall, tökéletesen megragadva a gyermeki kötelékek tiszta szépségét.

A fény, amely az arcukra esik - mintha egy isteni forrástól világítaná meg őket - egy éteri minőséget ad a jelenetnek, hangsúlyozva érzelmi mélységüket. Környezetük egyszerűsége, szénával borítva, amely a pásztoréletet idézi, nemcsak mint színpad szolgál, hanem földi örömeik emlékeztetőjeként is. Millais technikáját, amelyet aprólékos részletek és élénk színek jellemeznek, a jelenet szinte háromdimenzionálissá teszi, lehetővé téve, hogy érezzük a két alak között sugárzó melegséget és intimitást. Az érzelmi hatás mély; elviszi a nézőt a gyermekkori barátság transzcendens birodalmába, ahol az ártatlanság uralkodik.