Ez az intim olajfestmény egy nőt ábrázol, aki egy egyszerű, meleg háttér előtt ül, kiemelve a nő nyugodt és elgondolkodó arckifejezését. A művész finom, mégis magabiztos ecsetvonásokkal alkotja meg az arc sima textúráját, finom árnyékolással formálva az arcot és kiemelve a nagy, éberen figyelő szemeket – amelyek egy elmélkedő lélek ablakai. Az előhomlokon lévő kis hajfürt költői színt visz a gondosan megformált hajviseletbe, élettel telivé téve a visszafogott kompozíciót. A nő mély burgundi színű ruhája, melyen sötétebb csíkok futnak, kontrasztot alkot a hátul lévő sárgásbarna székkel, földes stabilitást adva a figurának, amely szépen kiegyensúlyozza a bőr világos tónusait.

A festmény nyugodt, befelé forduló hangulatot áraszt, melyet a visszafogott arckifejezés és az egyszerűsített háttér tesz lehetővé, teljes figyelmet fordítva a modell belső világára. A szék végeinek majdnem geometrikus ábrázolása a realizmus és az absztrakció közt feszülő játékra utal. A mű 1929-ben készült, amikor a portré művészet a modernista hatások és a személyes kifejezés között mozgott; történelmileg jelentős alkotásként köti össze a hagyományos figuratív művészetet a korszakban megjelenő, intimebb, pszichológiai portrékkal. A meleg földszín-paletta és a tiszta kompozíció ismerősséget és nyugodt intenzitást közvetít, meghívva a nézőt, hogy megérezze a megörökített nő nyugodt, ugyanakkor komplex belső világát.