Ez a kifejező festmény egy csendes elmélyülés pillanatát ragadja meg két alak között, akik márványpadon ülnek; arcuk és testtartásuk visszafogott érzelmek finom történetét meséli el. A fiatal férfi klasszikus tunikát és kopott szandált visel, előrehajolva, kezében egy bottal, gondolkodó tekintettel lefelé néz, míg mellette ülő nő finom krémszínű ruhában, világos sárga szalagokkal díszítve, nyugodt, mégis távolságtartó arckifejezéssel néz előre. Mögöttük egy nagy urna élénk lila virágokkal túlcsordul, élénk színe kontrasztot alkot a márvány és a ruházat világos, nyugodt tónusaival.

A művész mesterségbeli tudása a textúrák aprólékos ábrázolásában mutatkozik meg — a nő ruhájának puhasága, a férfi tunikájának érdessége és a lábuknál szétszórt finom szirmok. Az egyensúlyozott kompozíció a figurák arcára irányítja a tekintetet, csendes, feszültséggel teli és kimondatlan szavakkal teli cserét idézve elő. A hűvös, természetes fény fokozza a jelenet nyugalmát, miközben az apró árnyékok mélységet és dimenziót adnak hozzá. Ez a mű a 19. század klasszikus antik iránti rajongásából született, és az időtlen önvizsgálat és az ékesszóló csend pillanatába hívja meg a nézőt.