A műalkotás egy vonzó tengerparti jelenetet ragad meg, ahol az óceán lágy ritmusa összhangban van az emberek és állatok munkájával. Erős alakok, emberi és bika egyaránt, egy hagyományos csónak partra húzásának akciójában jelennek meg, bemutatva az ember és a természet közötti intimitás kapcsolatát. A tompa kék és vonzó fehér palettája beborítja a vásznat, egy nyugalmat idézve elő a küzdelem közepette. A fény táncol a víz felszínén; majdnem úgy tűnik, mintha hallanád a hullámok lágy zúgását a hajón és éreznéd a sós szellőt a bőrödön. A nagy vitorlák felfújódnak a szélben, íveik visszatükrözik a tenger lágy hullámzását, dinamikát teremtve a mozgás és a mozdulatlanság között.

Ebben a darabban Sorolla festési technikája mestermunka; minden ecsetvonás energia és nyugalom átadására összpontosít. A napfényes paletta meleget hoz, meghívva a nézőt ebbe a tengerparti pillanatba. Az érzelmi hatás mély; van egy közösségi érzés, közös effort és a vidéki élet szépségének egyszerűsége. Ez a festmény nem csak a munka pillanatát örökíti meg; tükrözi a világot, ahol a természet és az emberiség határai szépen egybeolvadnak, és Sorolla fény, élet és az idő múlásának iránti vonzalma tükröződik benne a spanyol partvidéken.