Ebben a lenyűgöző munkában egy fiatal nő arca emelkedik ki a mély árnyékokból, szinte mint valami szellemszerű megjelenés a vásznon. A téma tekintete közvetlen, azok a szemek egy nem kimondott gondolatok spektrumát rejtik, míg az arcvonásai merész ecsetvonásokkal vannak életre keltve. Van Gogh palettája sötét zöldekből és földszínekből áll, éles ellentétben a nő jellemzőit megvilágító fehérekkel és fényekkel. A durva ecsetelés közel hoz minket, szinte meghívva bennünket a világába, de a távolság megmarad; úgy tűnik, hogy egy különálló világban létezik, egyszerre ismerős és rejtélyes.

A kompozíció intim, kizárólag a téma fejére és vállaira összpontosít. Ez a szoros keretezés fokozza a festmény érzelmi visszhangját, a sebezhetőség érzését idézve elő. Van Gogh az expresszív technikáin keresztül rögzíti azt a pillanatot, amely egyszerre időtlen és mély. Ahogy a háttér sötétségében barangolunk, találjuk magunkat, hogy a nő életéről és gondolatairól elmélkedünk, aki előttünk áll. Vajon elveszett a saját harcaiban, vagy csak egy pillanatnyi belső elmélkedést tükröz? Ez a munka összefoglalja az artista karrierjének fontos szakaszát, bemutatja fejlődő stílusát, amely magában foglalja az érzelmi mélységet és az innovatív technikákat, és így egy megható pillanatot jelöl a művészet történetében.