A portrén szereplő személy, egy feltűnő eleganciájú hölgy, olyan tekintettel ábrázolva, mely mintha hívna, ugyanakkor tartózkodó lenne. Sötét kalapja, amelyet finom tollal díszítettek, a finom szépségű arcot keretezi, a lágy fény a világos bőrén játszik. Egy élénk karmazsinvörös rózsa, vállához közel elhelyezve, éles kontrasztot képez ruházatának és a háttér tompa színeivel.

Keze, amelyet csillogó gyűrű díszít, finoman a mellkasán nyugszik, mintha titkot őrizne; a gyöngysor visszafogott luxus érzetét kelti. A művész mesteri fény-árnyék használata a mélység érzetét kelti, a nézőt a világába vonzza, a finom összetettségek és a kifinomult kecsesség világába, mely mintha megállt volna az időben. A művész mesterien ragadja meg a fény és az árnyék kölcsönhatását, mélységet és textúrát adva a portrénak. A háttér semlegesnek tűnik, lehetővé téve a személy vonásainak és ruházatának, hogy a műalkotás fókuszpontjában maradjanak.