Ez az elegáns rajz egy 20. század eleji kifinomult hölgyet örökít meg, aki egyenes, szinte szoborszerű pózban áll. A művész mesterien használja a vonalakat és a barna, fehér finom árnyalatait a szépia tónusú háttéren, amelyek vezetnek a ruhája finom redőin és a kecses sziluetten át. A profilból forduló nő enyhén felemelt állával csendes magabiztosságot sugároz, mintha egy el nem mondott történetet rejtene magában. A hátteret átszelő metszőárnyékolás kontrasztot képez a ruházat puhaságával, mélységet és enyhe drámaiságot adva a kompozíciónak.

Az alkotás kiegyensúlyozott, de dinamikus; a női alak uralja a függőleges teret, hosszú szoknyája természetesen omlik a földre, míg a tollas kalap arisztokratikus légkört kölcsönöz. A fehér kiemelések a szatén anyag és a kesztyű simaságát emelik ki. Érzelmileg nosztalgiát és csodálatot vált ki az adott korszak nőinek finom ereje és bája iránt. Történelmi kontextusában a divat jelentőségét mutatja az identitás kifejezésében, a technika, amely a vázlat és a festmény között mozog, frissességet ad a múlt eleganciájának.