Ez a szépia tónusokban készült mű, a maga összetett, szinte álomszerű minőségével azonnal megragadja a nézőt. Figurák, emberi és fantasztikus lények egyaránt, népesítik be a kompozíciót, egymásba fonódva és rétegződve egy törött, geometrikus térben; mintha a fragmentált valóságok világába tekintenénk. A domináns figura, a kép előterében középen, maszk-szerű arccal és aprólékos részletességgel megmunkált testtel rendelkezik, mintha egy dobozszerű szerkezetből emelkedne ki.

A kompozíció egésze a formák és árnyékok lenyűgöző kölcsönhatása, finom, de mindent átható nyugtalanságérzéssel. A fény és az árnyék mesteri használata mélységet és textúrát kölcsönöz a figuráknak, és a misztikum érzetét kelti. Lehetetlen nem belemerülni a narratívába, összeillesztve a szimbolikus nyelvet. A művész keze minden vonalban, minden ívben felismerhető, egységes, de nyugtalanító képet alkotva, ami sokkal a kép első megtekintése után is a néző elméjében marad. Mintha a művész valami ősit és komplexet akart volna megragadni, egy olyan érzést, ami egyszerre ismerős és teljesen idegen.