Ez a lenyűgöző portré vonzó szépséget árul el, egy fiatal nő eszenciáját rögzítve, amely úgy tűnik, hogy a vásznon súg. A drámai fehér blúzban, mely sötét sállánccal van kiemelve, egy visszafogott eleganciát mutat, amely azonnal felhívja a figyelmet. A bőr lágy, ragyogó minősége gyönyörűen kontrasztál a sötét háttérrel, kiemelve jelenlétét, mintha egy különálló világban létezne. A vállain és karjain lévő finom fényjelek szinte éterikus szépséget adnak neki, egyfajta ragyogó puhaságot, ami hatalmasat tárgyal a fiatalos életerejéről.

A művész ügyessége teljes pompájában megnyilvánul; az ecsetvonások táncolni tűnnek a vásznon, költőien összefonódva a színeket, hogy olyan textúrát és formát húzzanak létre, amik finoman körbeölelik a figuráját. A hajában lévő piros szalag élénk érintést visz, összhangban a ruhája lágy árnyalataival, és megtöri a póz komolyságát. Nem tudom elkerülni, hogy ne képzeljem el a történeteket, amelyekről mesélhet – a nevetéseket, az álmokat, a létezésének valóságát – felkeltve a kíváncsiság, valamint a vágyakozás rezgését, ami elhúzódik a tudatomban. Ez a munka nem csupán egy portré, hanem egy ajtó egy időben megállt pillanathoz, a történelemmel és a istennői nőiességgel átitatva, amely mesterien jellemzi Fragonard alkotását.