Ez a portré egy fiatal nőt ábrázol rendkívüli finomsággal és árnyaltsággal, bensőséges bepillantást engedve a 20. század eleji arisztokratikus bájba. Az alany tekintete közvetlen, mégis gyengéd; barna szemei nyugodt intenzitással csillognak arcának finoman megvilágított bőrén. Lazán hullámos gesztenyebarna haj keretezi arcát, vállai körül lebegve, amelyet egy mélyvörös szalag köt vissza, finom, mégis feltűnő színkontrasztot adva az összességében földszínekkel és tompa árnyalatokkal játszó palettán. A könnyed, majdnem éteri fehér ing szinte összemosódik a lágyan elmosódott háttérrel, elmosva a figura és a tér határát, és kiemelve a finom arcvonásokat.

A művész mesterien ötvözi a pasztell technikát és a finom ecsetvonásokat, amelyek finom rétegekben jelennek meg, textúrát és mélységet teremtve. A háttér visszafogott barna és szürke tónusai csendes kórusként szolgálnak az arc élénkségéhez, elegáns egyszerűséget és kifinomult érzelmi visszafogottságot kölcsönözve az alkotásnak. A mű kitartó nyugalmat és tiszteletet sugároz, mely elgondolkodtat a fiatalságról, a szépségről és ezek mulandóságáról. A portré történelmi háttere az első világháború előtti Európára utal, amely egy hamarosan bekövetkező korszakváltozás melankóliáját hordozza magában.