Ez a műalkotás megragadja a tengeri élet lényegét, egy idős halász fejét ábrázolva, akinek mély, megviselt arca van. Van Gogh figyelemre méltó világítás-árnyékolási technikát alkalmaz, gondosan használva az árnyékot a kimerült jellemzők kiemelésére, sugalmazva egy életet, amelyet az elemekkel való küzdelemre szenteltek. A széles karimájú kalap védi az arcát, de a homloka mély ráncai és a beesett arca egyfajta kitartást és fáradtságot sugall, megtestesítve egy férfi lelkét, aki a nehéz munkájának szenteli magát.

A kompozíció intimebb, hangsúlyozva a téma stoikus magatartását, és csendes erőt idéz elő. A van Gogh által választott tompa színpaletta – földes barna és szürke – tükrözi a halászati kereskedelem kemény valóságát. A fény és árnyék közötti kontraszt kézzelfogható feszültséget teremt, vonzva a nézőket és meghívva őket, hogy elmélkedjenek az átfedések mögött rejlő történetekről. Történelmileg ez a darab Ván Gogh munkásosztály iránti vonzalmával áll összhangban, aláhúzva azt a tiszteletet, amit azok felé érzett, akiknek az élete a természet elleni küzdelemben gyökerezett. Tanúbizonyságot ad az ő tartós szellemüknek és a művész mély empátiájának, így jelentős művé válik az életművében.