Ebben a félelmetes látomásban két kísérteties alak fenyegetően lebeg egy sötét, nyugtalan táj felett. Formáik expresszív, sötét és tompa színekkel festett ecsetvonásokkal jelennek meg, szürreális és titokzatos energiát sugározva, amely egy álom és rémálom közti pillanatot ragad meg. A központi alak sötét köpenyt visel, vádló vagy parancsoló gesztust tesz, míg a vörös köpenyt viselő alak eltökélten lép mellette. Alattuk egy apró, alig felismerhető sziluettekből álló tömeg látszik, amely tumultuózus összejövetelben vagy rituáléban ragadt, mozgásuk homályos és árnyékos.

Goya jellegzetes laza ecsetkezelésével készült mű, mely egyszerre kaotikus és kontrollált kompozíciót mutat; a domináns földes barna, fekete és füstös kék színpaletta alkonyatot vagy kísérteties légkört idéz. A homályos formák és pislákoló emberi alakok összeolvadnak a komor égbolttal és egy impozáns sziklás képződménnyel, fenyegető és természetfeletti félelem érzetét keltve. Az alkotás a művész mély személyes és politikai viharai idején keletkezett, és a Hétköznapi Fekete Festmények sorozat része, melyben a művész az emberi bolondságot, félelmet és az irracionális erőket vizsgálja, amelyek árnyékot vetnek a valóságra.