A vízfestmény élénken ragadja meg a gyermekkor örömét egy bájos vidéki környezetben. A fókuszban egy fiatal lány áll egy elbűvölő kék ruhában, boldogan egy úton, míg egy fagylalt-kúp kergetőzik, miközben ránk mosolyog. Az örömteli arckifejezés melegséget áraszt, amit tökéletesen kiegészít egy vidám fekete-fehér cica, amely a közelben lustálkodik, barátság és ártatlanság érzetét keltve. A háttérben egy festői piros faház látható, amelynek falait különböző virágok díszítik - napraforgók és élénk virágkompozíciók ragyognak a kert kapujának lágy kékje felett; úgy tűnik, hogy egy lágy fuvallattal harmóniáig ringatóznak, amit szinte a levegőben is érezni lehet. Az ablakok bonyolult részletei, amelyek némelyike csipkefüggönnyel van részben elfedve, hozzájárulnak a ház varázsához, utalva arra, hogy a belső élet egészen élénk lehet, mint a kint ábrázolt jelenet.

Olyan, mintha Carl Larsson egy időpillanatot megfagyasztott volna, amely visszhangzik a nosztalgiával, a színek pedig visszahozzák a csodás nyári napok és az ártatlanság emlékét, gazdag érzelmekkel telítve. Az összetett kompozíció kecsesen folyik, a néző tekintetét a lányról a zöldellő kertbe, majd a csábító kék kapu felé irányítva békés felfedezés érzését kelti. A színpaletta gazdag, de lágy - a tompított, de élénk árnyalatok mélységet és életet adnak, vonzzák a nézőt ebbe az idilli világba. Larsson képessége, hogy ne csak a hasonlóságot, hanem az érzelmeket, vitalitást és a szereplők életét is megragadja, ezt a művet sokkal többre emeli, mint egy egyszerű ábrázolás; ez egy érzelmi utazás vissza az egyszerűbb időkbe, emlékeztetve bennünket a gyermekkorunkat meghatározó boldog pillanatokra.