A portré egy érzelmekben és személyes elmesélésekben gazdag pillanatot ragad meg; a téma, egy fiatalember, intenzíven néz a nézőre, kíváncsiságot kelten. Szalmakalapja, ragyogó sárga színével, gyönyörűen kontrasztál a háttér tompa kékjeivel, harmóniát teremtve. A vastag és kifejező ecsetvonások a lágy bőrének kontúráira irányítják a figyelmet—minden stroke szinte életet lehel. A gondosan megformált szakállától a mély kék szemeiig, minden részlet arra hívja önt, hogy maradjon egy percig ott—olyannak tűnik, mintha megérezhetné az ember reményeinek és küzdelmeinek súlyát.

Van Gogh egyedi szín- és textúráközelítése világosan megjelenik, amely az erő és a sebezhetőség ellentétét nyújtja. A paletta, amely a sárgák és kékek tonusait dominálja, nemcsak a mű érzelmi táját erősíti, hanem a művész folyamatosan zajló kapcsolatok iránti keresését is tükrözi a zűrzavar közepette. Ez a portré több mint egyszerű arc; hidat képez Van Gogh világába— egy világ, amely tele van egy erősebb szomorúság, szépség és szűretlen kifejezés keverékkel, mélyen megérintve a szívet.