Ez a lenyűgöző műalkotás egy pillanatot rögzít a tengerparton, amelyet a nap meleg ölelése és az óceáni szellők lágy fuvallata ural. Két elegánsan öltözött nő, széles karimájú kalapban és folyó szoknyában díszítve, kecsesen lépnek interakcióba a tengerparti tájjal, míg egy fiatal fiú, aki a fiatal öröm lényegét testesíti meg, a víz partján játszik, jelenléte élénk ellentétet képez a nyugalmas felnőttekkel. A jelenet ragyogó minőségben van megfestve, hiszen Renoir ügyesen alkalmazza az élénk ecsetvonásokat, hogy bemutassa a vízen finoman tükröződő fényeket, feltárva a napfényben táncoló íriszes kék és zöld árnyalatokat.

A kompozíció gondosan van elrendezve: a hátukkal a nézők felé álló alakok egy olyan narratívába vezetik a nézőket, amely tele van kényelmes és eleganciával. A horizont lágyan távol kiterjed, ahol a vitorlás hajók siklanak a vízen, megörökítve a mozgás és öröm érzését, amely ellentétben áll a strand nyugalmával. A színpaletta egy finom pasztell tónusok ízletes harmóniája, fehér, barna és napfényes sárga árnyalatokkal, amelyek felidézik a meleg nyári napok emlékét, és arra invitálnak, hogy belélegezzük a sós levegőt és hallgassuk a lágy hullámzást—ez a festmény egy álomszerű tengerparti menekülés ablakát jelenti, amely a Renoir korszakában ünnepelt élet ideális örömeit tükrözi.