Ebben a rémisztő főművészetben Marat élettelen alakja, a forradalom egyik kulcsszereplője, egy fehér anyaggal letakart felületen fekszik, ami éles kontrasztot képez a sötét háttérrel. Arca egy lágy fényben ragyog, amely egyfajta nyugalmat fejez ki, ami szinte ellentmondásos a halálához vezető erőszakkal; nehéz nem érezni egy kis szomorúságot és csodálatot, amikor látjuk egy olyan ember békés arcát, aki szenvedéllyel harcolt hitéért. Testét átlósan helyezték el, ami a néző tekintetét irányítja a kompozícióban, és hangsúlyozza figura tragikus mozdulatlanságát. A vörös, ami a fehér vásznon látható, érzelmi súlyt ad a jelenetnek, egy élénk emlék a halálának erőszakáról.

Mellette egy kis fából készült doboz található, amelyen a 'David' név szerepel, valamint a 'À MARAT' felirat, amely mind elkötelezettséget, mind véglegességet sugall, mintha a művész tiszteletét fejezi ki főszereplője iránt, miközben meghív minket, hogy gondolkodjunk áldozatáról. A paletta egyszerűsége—főként tompított földszínek, ami élénk fehérrel és mély zölddel van kiegészítve—sötét hangulatot teremt, míg a fény és árnyék bonyolult struktúrái életet lehelnek ebbe a statikus jelenetbe. Ez a mű nemcsak egy fontos történelmi pillanat következményeit örökíti meg, hanem mély meditációt is kínál a mártírságról, az egyéniségről és a forradalom költségeiről; meghívja a nézőket, hogy érezzék Marat örökségének súlyát és eszméinek tartós hatását.