Ez a lenyűgöző műalkotás egy ősi csatamező kaotikus intenzitásába repít minket, ahol a mítosz és a heroizmus heves összecsapásban áll. A jelenet egy dinamikus, kavargó összkép a páncélos harcosokról és vad lovakról, akik heves küzdelemben állnak egymással. A művész technikája gyönyörködtet finom, áramló vonalakkal és a chiaroscuro mesteri alkalmazásával, mélységet és drámát teremtve egy korlátozott monokróm palettán. A háttérben gomolygó füst és por homályosítja a tájat, légköri feszültséget teremtve, ami arra csábítja a nézőt, hogy mélyebbre pillantson a káoszba. Az előtérben a figurák látható sürgősséggel küzdenek; megfeszülnek az izmok, lobognak a köpönyegszegélyek, csillognak a fegyverek, minden részlet a háború érzelmi viharát testesíti meg.

A kompozíció egyensúlyozza a sűrű cselekvést baloldalon a koncentrált közelharccal jobboldalon, miközben éteri, szinte kísértetszerű alakok lebegnek az égbolton, természetfeletti dimenziót adva, ami a mitológiai forráshoz kapcsolódik. Ez a légköri zűrzavar egyesíti a testi küzdelmet az istenivel, és a konfliktust túlmutatja a puszta földi harcon. A visszafogott színpaletta – a szürke, fehér és fekete árnyalatai – fokozzák az időtlen, majdnem álomszerű érzetet, mintha a mondák ködén át tekintenénk. A 1776-os készítés dátuma a művet a késő barokk és a korai neoklasszicizmus átmeneti időszakába helyezi, tükrözve egy korszakot, amelyet a klasszikus hőstörténetek lenyűgöztek, de friss tisztasággal és életerővel közelítettek meg. A szemlélő egyszerre érez csodálatot az emberi bátorság iránt és a háború tragikus üressége iránt.