Szemem előtt egy éjszakai jelenet bontakozik ki, a folklór súlyával terhelve. Vonzz a holdfényes figurák gyülekezete, akiknek arca a félelem és az eksztázis keverékében torzul. A központi figura, egy domináns, kecskeszerű lény vezeti a gyülekezést, impozáns alakját a sötétség hangsúlyozza. A művész a fény és az árnyék mesteri használata kiemeli a figurák lesoványodott vonásait, kiemelve az arcukra vésett nyers érzelmeket. Szinte hallom a suttogásokat és a ruhák suhogását, a tömeg nyugtalan mormogását. A paletta tompa, de a dráma lüktet, a fekete, a szürke és az okker finom árnyalatai révén, amelyek uralják a kompozíciót, kényelmetlenség és előérzet érzését keltve; a makabris szimfóniája, amely az éjszaka rejtett rituálisaiból merít.