Ez a kiváló alkotás megragad egy eleven pillanatot a Szent Isidor-templom zarándoklatán. A vásznon 18. század végi ruházatot viselő alakok elevenednek meg, akik élénk beszélgetéseket folytatnak az impozáns remetelak előtt, amelyet jellegzetes kupola és torony díszít. A fény-árnyék játék kiemeli a templom építészeti részleteit, nyugodt, mégis élettel teli légkört teremtve. A figurák testtartásai és ruhái az alkotó ügyes ecsetvonásaival vibrálnak, ötvözve a precizitást a lágy megjelenéssel, melybe a nézőt is bevonja a mozgalmas társadalmi és lelki szertartásba.

A színpaletta lágy földszínekből és a kiterjedt égbolt tompa kékjéből áll, kiemelve a jelenet ünnepélyességét, ugyanakkor ünnepi hangulatot is sugározva. Goya kompozíciója gördülékenyen vezeti a tekintetet a zarándokok között, hangsúlyozva az emberi kapcsolatot ezen a szent helyen. Erős közösségi és tiszteletteljes hangulat árad a képből, mely összefonódik a mindennapi élettel – egy közös hit és ünneplés pillanata. Az alkotás a 18. század végi spanyol társadalmi változások idején készült, egyensúlyozva a hagyomány és az innováció között, alátámasztva a vallási zarándoklat tartós jelentőségét a felvilágosodás korában.