Ez az eleven jelenet egy élénk népi fesztivált ábrázol San Isidro napján, ahol széles folyóparti réten gyűlt össze sok ember, háttérben pedig egy kiterjedt városi táj látható. A panorámás kompozíció a közeli, részletesen kidolgozott alakoktól vezeti a tekintetet a távoli, lágy, légköri horizont felé. A pasztell színpaletta — világoskék, lágy zöld, meleg fehér és tompa földszínek — életre kelti a jelenetet, miközben gyengéd, nosztalgikus légkört áraszt.

A művész finom fény-árnyék játékot használ a fesztivál hangulatának kihangsúlyozására; apró ecsetvonásokkal részletezi a tömeg változatos ruházatát és a nyugodt környezetet. A könnyed, de élettel teli menet résztvevőkkel, ernyőkkel és hintókkal csendes örömöt és izgalmat sugároz. A háttérben az elmosódott városi tájkép mélységet ad a festménynek, és társadalmi kontextusba helyezi a fesztivál eseményét. A mű a 18. századi Spanyolország egy közösségi ünnepének pillanatát ragadja meg, kulturális jelentőséggel, reális és impresszionista puhaság izgalmas keverékével, amely felébreszti az emlékeket és a képzeletet.