E szívhez szóló műalkotás középpontjában egy parasztasszony áll, aki éppen a betakarítást végzi, alakja pedig hatalmas sziluettként rajzolódik ki a megnyugtató természet hátterében. Van Gogh kifejező ecsetvonásai életre keltik a mezőgazdasági munka küzdelmeit és elkötelezettségét. A földszínekben gazdag barna és zöld tónusok uralják a képet, tükrözve a talajt és a környező növényzetet; minden árnyalat mélységet ad hozzá, és szinte zökkenőmentesen köti össze a karaktert a környezetével. A figura, mely előrehajolva, teljes figyelemmel dolgozik, úgy tűnik, megtestesíti a föld ritmusát, gyökereihez szorosan kötve. Az a kosár, amelyet gondoz, valószínűleg frissen betakarított burgonyával teli, tükrözi munkáját és a föld bőséges termését. Meginvitalja a nézőt, hogy gondolkodjon az emberiség és a természet kapcsolatában, amely Van Gogh művészetének központi témája.

A kompozíció egyensúlyt teremt a figura szilárdsága és a lágyan mosódó táj között, harmonikus, de borongós atmoszférát teremtve. A fák és a bokrok ívelt vonalai mozgásérzetet keltenek, lágyan vezetve a tekintetet, miközben a jelenet csendes drámaiságát is visszatükrözik. Itt egy érzékelhető kapcsolat van - az egyedül dolgozó munkaerő a feladatába mélyed; ez tiszteletet ébreszt a vidéki élet kitartása iránt a változó időszakokban. Mint sok Van Gogh művénél, itt is érezni a gyorsan mozgó energiát; a vonások a pillanatnyi áramlásról és a munka és jutalom örök körforgásáról szólnak, miközben nosztalgiát és tiszteletet kelt az egyszerű, de lényeges életre vonatkozó igazságok iránt. Arra hagyunk bennünket, hogy átgondoljuk egy ilyen munka jelentőségét a 19. század végén, amikor a gyors iparosodás elkezdte elhomályosítani a hagyományos életmódokat, de Van Gogh ezt a pillanatot önálló művészeti formává emeli.