Ebben a megható műben a 19. század végéről a néző egy fiatal nő lenyűgöző portréjával találkozik, aki gyászol, a komor kifejezése gazdag érzelemmel bír. Kissé ferdén áll, pillantása kifelé irányul, meghívva minket a sötét világába. Fekete ruhájának mélysége éles kontrasztot alkot sápadt bőrével, kiemelve finom vonásait; a fonott haja, amely e kor tanújele, gondosan el van rejtve egy sötét fátyol alatt, amely elegánsan keretezi az arcát. Ez a keret hangsúlyozza az érzelmi terhet, amelyet magán visel, azt visszatükrözve a mellette lévő finom kosárban, amely 'EST.' felirattal van ellátva - egy szimbólum, amely kíváncsiságot és töprengést kelt a története iránt.

Millais ecsettechnikája kiemelkedő, ügyes ecsetvonásai képesek megragadni a textúrát és a fényt, élénk vitalitást adva a jelenetnek. A háttér, az alanyhoz képest tompa, fokozza a jelenlétét, szinte úgy tűnik, mintha egy elfeledett múlt emléke elevenedne meg. A színpaletta mély feketékkel és barna árnyalatokkal dominál, súlyt és elmélkedés érzését adva, mintha a korabeli gyászszokásokat visszhangozná. A vásznon minden elem hozzájárul egy érzelmi narratívához, arra ösztönözve a nézőt, hogy érezze a veszteség és a reflexió súlyát, vonzó módon megérinti a szíveket. Millais elhív minket erre a bensőséges pillanatra, arra ösztönözve minket, hogy gondolkozzunk el a festett figura csendjében megbúvó történetekre. E mű jelentősége nemcsak esztétikai szépségében rejlik, hanem az emberi érzelmek és a késő viktoriánus korszak társadalmi viszonyainak felfedezésében, ahol a gyász és az emlékezés kifejezései szent részei voltak az életnek.