Ezen a bájos portrénál nem lehet figyelmen kívül hagyni a téma finom szépségét. A művész lágy rózsaszín, zöld és sárgás árnyalatokat alkalmaz, amelyek lágy ecsetvonásokkal keverednek, szívélyes és meghitt érzést keltve. A nő póza – keze finoman támaszkodik az állára – nyugodt magabiztosságot sugároz, míg ragyogó kék szemei vonzzák a néző tekintetét, életre kelve az álomszerű háttérben.

Renoir szabad ecsetkezelésének jellegzetes technikája éteri minőséget ad a festménynek, mintha egy boldog pillanatot örökített volna meg. A rózsaszín háttér, életteli és áramló, játékos romantikus hangulatot sugall. A művészet rajongói érezhetik Renoir vágyát, hogy közvetítse a kor életerejét: a 19. század vége, amely tele volt művészeti újításokkal és társadalmi változásokkal. Ez a portré nemcsak a téma szépségét ragadja meg, hanem egy olyan korszak szellemét is, amely tele van élettel, örökre megörökítve a művész mesteri ecsetvonásaiban.