Az enyhe természetes fényben fürdő jelenet két fiatal lányt ábrázol, akik egy erdei tisztáson ülnek egymás mellett. Az egyik lány hanyatt fekszik, aranyszőke haját piros szalag díszíti, ami az ártatlanságot és fiatalságot suttogja. A másik figyelmesen ül, mezítláb, sötét haja keretezi elmélkedő arcát, kezében egy kis csokor diót tartva. A művész mesterművét aprólékos ecsetvonások jellemzik, minden finom textilredő és hajszál részletezve van, mintha a nézőt közelebb hívná, hogy érezze a pillanat melegét.

A kompozíció gyengéd és intim, csendes szünet a mozgalmas világban; a zöldes háttér finoman elmosódik, hogy a kifejező arcokra és egymáshoz fonódó kezekre irányítsa a figyelmet, melyek a fiatal barátságot és megosztott titkokat mesélik el. A paletta harmonikus keveréke a tompított földszíneknek és a finom fehér tónusoknak, ami szinte tapintható nyugalmat idéz elő. Ez a mű mélyen gyökerezik az akadémiai hagyományban, mégis őszinte érzelmekkel teli, és minket egy időtlen nyári délutánra repít – ahol szinte hallani lehet a nevetést és a levelek susogását, mely a tökéletes aláfestés az őszinte kötődéshez.