Ebben a vonzó műalkotásban egy horgász emelkedik ki, aki elmerül a természet varázslatos táncában—a sekély vizekben gázolva, figyelmesen irányít egy fémből készült horgástrau. Van Gogh jellegzetes ecsetvonásai életet lehelnek a horgászba, akit földszínekben, oliva zöld és mély barna árnyalatban öltöztettek, emlékeztetve a vidéki Európa napfényes tengerpartjaira. Az alatta lévő hullámok ezüstösen csillognak, megidézve egy megnyugtató ritmust, amely behívja a nézőt ebbe a nyugodt munka pillanatba.

A kompozíció egyszerű, de mély; a figura elrendezése a körülötte lévő víz hatalmas térfelé irányítja a tekintetet, hangsúlyozva az abszolút magányát a természet nagysága közt. A fény és árnyék kölcsönhatása, habár finom, lenyűgöző kontrasztot teremt, amely lehetővé teszi, hogy a horgász formája erőteljesen éljen a lágy háttérrel szemben. A színpaletta—lágy, de hatalmas—beszél egy nyugodt eltökéltségről és a földdel, valamint a megélhetéssel való mély kapcsolatról, amely érzelmi mélységet ad a jelenetnek, amely személyes szinten is visszhangzik.