Ebben a lenyűgöző darabban a néző egy színek és érzelmek finom kölcsönhatásába vonódik; a lágy ecsetvonások egy pillanatnyi betekintést nyújtanak egy élénk, tüzes vörös hajjal rendelkező alakba, amely úgy tűnik, hogy ragyog a kék és zöld színek örvénylő hátterében. Minden ecsetelés mozgás érzését sugározza, mintha a téma egy nyugodt pillanatban lenne, elmerülve a gondolataiban, de olyan meleget árasztva, amely arra csábítja a megfigyelőt, hogy maradjon. A háttér színek örvénye absztrakt nyugalmat kelt, szinte úgy, mint egy lágy szellő, amely simogatja a színteret, lehetővé téve, hogy érezzük a helyett, hogy lássuk az egész alakot.

A kompozíció figyelemre méltóan intim, de ugyanakkor kikerülhető; a félig takart arc a személyazonosságról és az érzelmekről való kontemplációra hív. Ez a mű nosztalgia és vágyakozás érzéseit kelti—senki sem tudja elkerülni a kérdést, hogy ki ez az alak, és milyen gondolatok táncolnak a szeme mögött. A 19. század végén, az impresszionista mozgalom idején készült, és megtestesíti a kor fókuszát a fényre és a színre, mint kifejezésmódokra, nem csupán reprezentációra. Ez a modern szellem beszéde, amely megjeleníti a pillanatnyi lényegét, amely személyesen kötődik a nézőkhöz, túllép a hétköznapokon, hogy felfedje a belső szépség és érzelmi mélység szikráit.