Ez a festmény egy békés vidéki jelenetet ábrázol, ahol egy parasztasszony két tehenet őriz egy napfényben fürdő, zöldellő réten. A művész jellegzetes ecsetkezelése — a rövid, energikus vonások harmonikus keveréke — élénk textúrát teremt a fűben, fákon és az égbolton. A színpaletta lágy zöldek, kékek és földes barna árnyalatok között ingadozik, nyugodt, mégis élettel teli hangulatot kölcsönözve a jelenetnek. A kompozíció finoman vezeti a tekintetet a tehenektől az egyedülálló alak felé, akinek tartása és egyszerű öltözete alázatosságot és bensőséges kapcsolatot sugall a pásztori tájjal. A fény szórt, mégis ragyogó, egy nyugodt délutánt idéz, meghívva a nézőt, hogy elidőzzön ezen a békés pillanaton. A 19. század végén készült mű az impresszionista ideálokat tükrözi, hangsúlyozva a fény és a légkör múló hatásait a pontosság helyett, miközben ünnepli a vidéki életet és a természet nyugodt ritmusát.